Egy olyan valamit fogok most írni, amelynek megírását még néhány hónappal ezelőtt is túlzásnak éreztem volna. Azonban most kénytelen vagyok megtenni ezt a figyelmeztetést: sokkal jobb sors Magyarországtól távol egy egyszerű közemberé, mint Magyarországon egy lebukott, lelepleződött aljas hazaárulóé. Arra kérlek benneteket, kedves hazaárulók, hogy idézzétek fel számos történelmi példát magatokban. A minden nép csak ideig-óráig csak tűri a parazitizmust, és a hazaárulást de aztán egy ponton túl elég lesz belőletek. Az a javaslatom, hogy ne várjátok meg ezt a pontot.
Van ötletem arra is, hogy mit kérek tőletek. Figyelmeztetném a hazaárulók napjainkban egyre növekvő körét, (tudják ők nagyon jól, hogy kikről van szó), hogy volna itt egy feladat. Mert hogy itt motoszkál valami gondolat, szerény kérés, hogy mielőbb fejezzék be a hazaáruló működésüket, amelyen, hát ők is tudják, nincsen áldás. Tegyenek meg egy gesztust, takarodjanak az országunkból, de még mielőtt távoznának, bánják meg vétkeiket. A nemzet ellen elkövetett árulást, az ország tudatos lejáratását, bemocskolását, a gyalázkodó nyílt levelek irkálását. Az idegen hatalmakkal és médiájukkal való, Magyarország elleni cinkos összejátszást. A megbánás első lépésként ajánlják fel teljes vagyonukat Magyarország javára! Ők persze visszakérdeznek majd, hogy ugyan miért is teljesítenék a kérést. Miért is tennénk meg? A válasz olyan egyszerű igazság, amely zavarba ejtően egyszerű: Hát semmi másért, mint saját személyes érdeketekben.
Néhányotok származása miatt, etnikai alapon gyűlöli a magyarságot, néhányotok kommunista meggyőződése miatt, másoknak pedig a jelleme olyan, hogy a magyarság ellen cselekedni bármikor kész. Azonban az ok nem lényeges, a fő dolog, a saját önérdeketek felismerése. Annak a belátása, hogy hazaárulóként nem lesz jó Magyarországon élni, sőt nagyon rossz lesz. Ebben biztosak lehettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése